Július 11-én piros-fehérbe öltözik Johannesburg, otthon Asunciónban pedig minden bizonnyal a délelőtti meccs után hajnalig tartó fieszta veszi majd kezdetét. Miután Paraguay megnyeri a világbajnokságot. De hát mégis hogy? Egyszerű.
Az első mérkőzésen az olaszokkal kerülünk szembe. A gyenge formában lévő taljánok az első félidőben Cannavaro hibájának köszönhetően gólt kapnak: Santa Cruz lövi rá a tizenhatos sarkáról, majd a kipattanót Fabio ügyetlenül Barrios elé pöcköli, a honosított argentin pedig nem kegyelmez: bődületes gólt vág Buffon kapujába. Innentől beállunk védekezni és a kontrákra alapozunk, sajnos az olaszok azonban megint megússzák és bemákolnak a 85. percben egy gólt. A messziről leadott lövésbe beleérnek a védők így Villar nem védheti. Az 1-1 azonban így is remek eredmény. Közben (másnap) a szlovákok és Új-Zéland egy felejthető mérközésen 0-0-t játszik.
Szűk egy héttel később északi szomszédunkkal játszanak a guaranik, és 3-0-val lemészárolják őket. Santa Cruz végre betalál, a másodikat - minő meglepetés - Barrios szerzi, a harmadik találat pedig Da Silva fejese lesz. A megérdemelt győzelem után már a csoportelsőségre gondolnak a fiúk. Annál is inkább, mivel az olaszok egy soványka 1-0-val múlják felül a keményen védekező Új-Zélandot.
Következik az utolsó kör, a csoport állása pedig a következő: Paraguay 4 pont, Olaszország 4 pont, Szlovákia 1 pont, Új-Zéland 1 pont. Itt még bármi megtörténhetne, azonban Új-Zélandot egy magabiztos kétgólós győzelemmel küldjük haza. A nap meglepetése, hogy Barrios nem talál be, helyette Riveros egy távoli lövéssel, és a csereként beállt, sérüléséből felépülő Cardozo közeli találatával simán nyerjük a csoportot, hiszen a másik meccsen Olaszország megszenved a szlovákokkal. Nyernek ugyan, de a 3-2 nem sok jót sejtet nekik a későbbiekre nézve. A szlovákok a megérdemelt utolsó helyen esnek ki a vb-ről.
Az E csoportban közben Hollandia megnyeri az összes meccsét, Japán pedig tökutolsóként, 4 öngóllal kiesik. A második "fordulóban" Kamerun és Dánia összecsapásán dől el, ki a másik továbbjutó sorsa. Hatalmas csatában végül kevésbé gyengébben játszó afrikaiak nyernek. Sokáig persze nem örülhetnek, mert velünk találkoznak a 16 között.
Paraguay történelmi siker küszöbén áll: először szeretne továbbmenni a 8 közé, és erre minden esélye meg is van: Afrika ugyanis szintén erre vár, ezt azonban gondolom kitalálhattátok, de nem Kamerun fogja nekik megadni. Tipikus egygólos meccsen mi találunk be a kapuba, Barrios-nak pedig az édesanyját nem szidni, hanem áldani fogják, hiszen neki köszönhetően futballozhat az Albirroja szent mezében ez az isteni zseni. Eto'o nehezen emészti meg a vereséget, a 70. percben leküldik, majd lemondja a meccs után a válogatottságot. A mérkőzés után Kassai Viktor játékvezetőt hibáztatják az afrikaiak a vereségért. Mi pedig itthonról kijelentjük majd, hogy semmi közünk a magyar bíróhoz. Mármint nem manipuláltuk az eredményt :) Ez itt csak piciny blog...
A következő forduló azonban izgalmasabb lesz: a spanyolok ugyanis az egész tornán veretlenek, és még csak gólt sem kaptak. Mi eddig jóllakott óvodásként teljesítettük az otthoniak vágyát: 8 között Paraguay! De ha már itt vagyunk, meg kéne próbálni - gondolják a szurkolók, és Martino mester is győzelemre készül. Bevetjük a hatalmas kommunikációs fegyvert, ugyanis spanyolul ál-információkat küldenek egymásnak a játékosok, míg guaraní nyelven az igazit. Az összezavart hispánoknál teljes a káosz: gólt ugyan most sem kapnak, de rúgni sem tudnak. Hat védőjátékossal csak kihúzzuk a tizenegyespárbajig, ahol Puyol a 7. párbajban hibázik, azonban a 100. mérkőzésén pályára lépő Caniza bevágja. BENT VAGYUNK A NÉGY KÖZÖTT!!!
A média erre az eseményre már felkapja a fejét. Tudósítók ezreit küldik Asúnciónba, megtudják mit evett gyerekkorában Villar és melyik lépcsőn törte be a fejét Santa Cruz. Barrios argentin gyerekkori barátját kérdezik, hogy vajon gondolta volna, hogy vb hős lesz a pajtása - paraguay-i mezben? Hihetetlen felhajtás övezi a németek elleni rangadót, akik az előző körben a szokásos argentin verésen vannak túl. Löw kapitány szürkének igazán nem mondható csapata (mármint a nemzetiségi összetétel szerint) sérülésekkel és veszekedésekkel tarkítva jutott el idáig, azonban a szívós germánok minden mérkőzésükön az utolsó percig küzdenek. Nehéz mérkőzés, de Ballack nélkül nincs értelme döntőbe jutni, nem kapná meg a szokásos ezüstérmét a Mr. Lúzernek becézett játékos. Tudják ezt jól, és tudjuk mi is: Santa Cruz megbosszúlva, hogy Münchenben 8 év alatt többször is csak kispadozott (azért 157 találkozóig eljutott), egy góllal és egy gólpasszal veteti észre magát. A második találatot pedig ki más rúgná, ha nem Barrios. A 2-0 persze nem tart sokáig: Schweinsteiger berámolja a 80. percben a szokásos húszméteres bombáját. Az utolsó percekben minden játékosunk letáboroz a tizenhatoson belülre, kivédekezzük, Villar pedig hatalmas védéssel a 93. percben menybe megy. Paraguay nem csak a nyolcba jutott, hanem egyenesen a döntőbe. Mi ez, ha nem történelem?
A döntőben a brazilok jönnek, akik ellen eddigi legnagyobb győzelmeinket (2 Copa serleg) arattuk. Dunga remekül összerakta a csapatot, azonban a paraguay-i védekezés ellen nem tudnak mit kezdeni: Cardozo pedig a 6. percben betalál és ezzel meg is nyerjük a világbajnokságot. Persze ezt elképzelni nehéz, mondjátok biztos, hogy lehetetlenség. Érdekes, a selejzezősorozatban 2-0-ra vertük őket otthon (idegenben 2-1 oda), ergo nem létezik lehetetlen. De tudjátok mit? Július 11-én meglátjuk.
Asunciónban már hűthetik a pezsgőket.
Én előre megmondtam...
