Vagyunk egy páran, akik minden Paraguay meccsen az Albirroja sikeréért szorítanak, de mindig akadnak olyanok, akiknek Paraguay nem más mint egy közepes erősségű dél-amerikai gárda. Egy a sok közül, valahol Argentína és Brazília mögött, bár még általában Uruguay is megelőzi a nemzetet a népszerűségi rangsorban Magyarországon. Sokrétű kérdés ez, de mi azon vagyunk, hogy változzon a megítélés: a női szurkolók már osztatlan sikert arattak, remélhetőleg hamarosan az aranylábúak is kivívnak hasonló népszerűséget. Addig is azonban sokaknak a vasárnapi meccs csak két közepes csapat meccse, ahol, hogy ne fulladjon érdektelenségbe, valamelyiknek drukkolni kell. Tényleg azt gondolod, hogy ez Szlovákia lenne???

Mindenféle negatív gondolatmenet nélkül állíthatom, bízom benne, hogy ezen a meccsen az ország nagy része mögöttünk áll majd. Tudom, tudom, nem szép dolog a gyűlöletre alapozni, de ahogy az előző posztomban is megírtam: először mindig csak apróságokért szorítunk egy csapatnak (szép a mezük, szépek a szurkoló lányok, nagy gólokat lőnek, vagy épp olyan ellen játszanak, akit nem bírunk), majd szépen lassan ez a szimpátia átalakul rajongássá. Persze embereket, népeket, nemzeteket nem kell utálni, de valljuk be: azért Szlovákia többünknek nem a szívünk csücske. És ez pont elég arra, hogy Paraguay-nak szurkoljunk majd vasárnap. De miért is?

Szlovákia szomszédos ország. Általában ritka az olyan szomszédság, ahol a két fél remekül kijön a másikkal - rivalizálások és hadakozások állandóak, nem csak a nemzetek között. Most pedig a szomszédok közül egész egyszerűen három ország is ott van, ergo nem is kicsit felülmúltak. Irigylem őket, és elég nagy blamázs így is, hogy ők kijutottak a közép-európai posványból, míg mi nem. Persze ez csakis a mi hibánk és sok futballszerető pont azért is drukkol a három közül valamelyiknek, hogy legalább nekik sikerüljön, ha nekünk nem.

Szlovákia azért kicsit mégis más. Tudjuk ezt jól, még csak nem is feltétlenül kell a történelmet ismerni hozzá - elég a jelent. Mert tény az, hogy a politikusai folyamatosan cseszegetnek minket és megpróbálnak a lelkünkbe tiporni. A történelem olyan dolog, ami bár a múlt része, mégis lehetünk rá büszkék, de az északi szomszédaink ezt egész egyszerűen "meghamisítják". Nem esik jól, nagyon nem. Ráadásul a kint élő magyarokat sem igazán hagyják békén - gondoljunk csak a nyelvtörvényre. Dühítő, és ha nem is az egész ország a hibás, annyit elértek vele, hogy azért finoman szólva sem szimpatizálok a válogatottal.

Persze mindenki egyéni döntése, hogy kit favorizál, azonban az olaszokat nagyon sokan szeretik, míg valljuk be se a szlovákoknak, se az új-zélandiaknak sok esélye nem lenne a 16 között. Így aztán szerintem adjátok meg az esélyt Paraguay-nak, amelyik csapat a nagy dél-amerikai válogatottak mögött megbújva a legeurópaibb focit játszva meg fogja mutatni, hogy képes jó eredményre. Akikben pedig van egy csepp nacionalizmus, az azért is szurkol nekünk, mert szép piros-fehér csíkos (sávos) a mezük, Magyarország után ott vannak a legszebb nők, és ugyanolyan közel vannak a tengerparthoz mint mi - mégsem jutott nekik. Vannak tehát közös vonások, a legfontosabb vasárnap lesz: le akarják győzni Szlovákiát. Ahogy közülünk sokan!