A paraguay-i válogatott történelme során három alkalommal (1986, 1998, 2002) élte túl a csoportkört. Egy mini-sorozatban szeretném ezeket az eseményeket bemutatni. Mint látható, két nagy generáció érte el a sikereket, először a 79'-es Copa America győztes gárdára épülő csapat, majd a Chilavert-féle "aranygeneráció". Kezdjük 1986-tal, a helyszín: Mexikó.
Olyan "sztárok" húzhatták magukra a piros-fehér mezt, mint Julio Cesar Romero (Romerito), Roberto Cabanas, Jorge Amado Nunes, Buenaventura Ferreira, Alfredo Mendoza és a kapus, Roberto “El Gato” Fernandez (emellett ott volt Chilavert bátyja is, a középpályás Rolando).
A csoportban a házigazda Mexikó, Belgium és Irak voltak az ellenfelek, az első és második helyezett mellett a 6 csoport négy legjobb harmadikja jutott tovább (emlékeztetőül: Magyarország az ötödik legjobb lett...). Az első meccsen nehezen kezdtünk, de Romerito góljával 1-0-ra vertük a csoport leggyengébbjét, Irakot. Romero egyébként az egyetlen paraguay-i játékos, aki bekerült a Pelé által összeálított legjobb 125 labdarugó listjára.
A második mérkőzésen nehezebb falat következett: a házigazda Mexikó ellen játszottak a fiúk 110 000 néző előtt. Képzelhetitek, milyen hangulat volt ott! A hazaiak ráadásul a 3. percben gólt szereztek, ám ott sem adtuk fel, és a 85. percben Romerito fejjel egyenlített. Síri csend lett hirtelen a stadionban...
Ám a mérkőzésnek nem volt vége, az utolsó percben tizenegyest adott az angol játékvezető a mexikóiaknak. Hugo Sanchez állt a labda mögé, ám sarokra tartó lövését Fernandez hatalmas bravúrral a kapufára tolta, a játékvezető pedig másodpercekkel később lefújta a találkozót! Óriási bravúr, hatalmas ünneplés. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a kapusnak nem ez az egyetlen nagy pillanata volt pályafutása során: 78-szor őrizte a paraguay-i hálót, és 3 évvel később 34 évesen mondta le a válogatottságot. Egy 23 éves fiatal, bizonyos José Luis Chilavert követte, aki azonban még így is néggyel kevesebbszer védett, mint elődje. Irigylem őket, hogy ekkora egyéniségek védték a kapujukat.
A VB következő mérkőzésén Belgium ellen játszottunk. Bár kétszer is vezettek az európaiak, azonban Roberto Cabanas rendre egyenlített. Nem kis tett volt ez sem, hiszen a Scifo féle belga csapat később egészen az elődöntőig menetelt.
| Team | Pldv | W | D | L | GF | GA | GD | Pts |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Mexico | 3 | 2 | 1 | 0 | 4 | 2 | +2 | 5 |
 Paraguay | 3 | 1 | 2 | 0 | 4 | 3 | +1 | 4 |
 Belgium | 3 | 1 | 1 | 1 | 5 | 5 | 0 | 3 |
 Iraq | 3 | 0 | 0 | 3 | 1 | 4 | −3 | 0 |
A győzelem ekkor még csak 2 pontot ért.
A 16 között már nem voltunk ilyen boldogok: az angolok sima 3-0-val küldték haza a történelme legnagyobb VB-sikerét elérő Paraguay-i válogatottat. A 90-es és 94-es VB-re Paraguay ki sem jutott, a generációváltás eredményeként azonban 1998-ban bombaerős csapat hatalmas elvárásokkal vágott neki a francia tornának.
Folytatjuk...
