Igen, sikerült az, amiről a világbajnokság előtt még csak nem is mertek álmodni a szurkolók. Kivéve az olyan fanatikusokat, mint mi, akik már trófea elnyerését is levezettük. Most azonban sikerült a történelmet átírni!
A blogunk jobb oldalának felső részén ezt írtuk a blog indításakor: „A White and Red is készül a VB-re, Chillavert utódai negyedszerre szeretnének továbbjutni a csoportból.” Ezt már néhány napja teljesítették. Most azonban erőn felül produkálva a világ legjobb 8 csapata közé verekedték magukat a fiúk!
A franciák, olaszok már a csoportküzdelmeket sem élték túl, az angolok és a portugálok pedig a legutóbbi fordulóban estek ki. De Paraguay ott van még a tornán!
A fülemben hallom a „fiam, maga kifogta Dél-Amerikát…” sort, miközben magam előtt látom Brazíliát, Argentínát, Uruguayt, és legfőképpen Paraguayt!!! Ők négyen teszik ki a negyedöntősök felét. (Chile pont Brazília ellen búcsúzott.) Nem is olyan rég kérdések merültek fel, hogy nem sok-e ennyi dél-amerikai csapatnak helyet biztosítani a VB-n, mivel így arányait tekintve ők vannak a legtöbben a négyévente sorra kerülő seregszemlén. Ez most szerintem elég világos választ ad azoknak, akik az előbbi kérdést felvetették.
Nehéz szavakat találni, amivel leírható ez a mostani érzés. A baráti körből is sokan megkérdőjelezték normalitásunkat a torna előtt. „Ugyan már, Paraguynak szurkolsz? Kik ők, nincsenek is ismert játékosaik; meg egyáltalán, miért? Úgyis korán kiesnek!”
Ezek után még jobban esett olvasni az sms-eket, msn-üziket és fogadni a hívásokat, hogy „Gratulálok”, „Szép volt”. Hát azért szépnek a meccset még én sem nevezném, de ezt a teljesítményt igen. Sőt, gyönyörűnek is! Megcselekedték, amit titkon, kevésbé titkon, de szinte mindenki elvárt Japán ellen.
A meccs finoman szólva sem volt élvezetes egy semleges szurkoló számára, sokan ócsárolták is a Szabadság téren, ahol óriás kivetítőn követtük a mérkőzést. Én azért folyton kihangsúlyoztam, hogy a japán sündisznóállásokat nem egyszerű feltörni, próbálkoznak, de a japók mindent kivágnak bentről. A küzdés látszott a csapatokon, meg hát így, meg úgy. Azért be kell látni: hatalmas teher volt mindkét csapaton, ez nagyon látszódott.
A lényeg, hogy a büntetőpárbajban a jobbik csapat maradt életben. Örömmel vettem észre, hogy több ember ujjongott a vörösfehérek értékesített tizenegyeseinél, mint ahányan a japánok góljainál tették ezt. (Pedig japán emberkék – gondolom turisták – is voltak a téren!)
A tizenegyes párbaj közben majd kiugrott a szívem a helyéről. Várható volt, hogy nem hibáznak a játékosok, biztos lábbal végezték el a rúgásokat. Egyik-másik megoldás elég hidegvérre utalt. A japánok is elégedettek lehetnek, egyetlen kapufás rúgásuk okozta a vesztüket – nyilván ez most nem vigasztalja őket. Azért őket is gratuláció illeti meg, mindent megtettek, ami képességeikhez mérten lehetséges volt. Egy fiatal csapatot ismerhettünk meg részükről, amelyik válogatott négy év múlva még nagyobb bravúrt vihet véghez. Szimpatikusan játszottak ezen a meccsen is. Igaz, volt pár szabálytalan és határozottan durva megmozdulás részükről, ám mivel Paraguay is adott, nem csak kapott, elmondható, hogy egálban maradtak. Mindezeket beleszámítva sem volt durva a találkozó, igazán brutális, vagy sunyi belépők nem voltak, férfias küzdelem zajlott a pályán. A szabálytalanságokat be lehet tudni a nagy nyomás eredményének.
A meccs végén majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, de inkább ökölcsapkodással, és egy hatalmas ugrással fejeztem ki érzelmeim feltódulását. Remélem Martino mester is örömkönnyeket ejtett az ünneplés során, habár a meccs folyamán többször láthattuk, hogy majdnem sír, és nem az örömtől… Hiába próbált belenyúlni cserékkel a meccsbe, a csatárszekciót is megbolygatva, vagy pihent játékosok beküldésével egy kis frissességet vinni a csapatba, nem valósultak meg az elképzelései. Nem egyszer végigfutott az agyamon: az edző bá’ tuti nem ezt kérte a srácoktól!
Ez már teljesen mindegy – szerintünk, szurkolók szerint! Abban viszont biztosak lehetünk, hogy holnap, vagy akár már ma éjszaka veszetten elkezdenek forogni a kerekek a szövetségi kapitány fejében. A spanyolok ellen ez édeskevés lesz, bár egy hasonló taktikával, szintén a tizenegyes rúgásokban bízva… Nem, ezt nem is akarom most folytatni, mert szeretnék végre legalább egy gólt látni a Cardozo, Barrios, Santa Cruz hármastól – és nem a büntetőpárbajban!!!
Meg kell mutatni a világnak, hogy az Albirroja mást is fel tud mutatni!
A tényszerűség kedvéért leírom, kik értékesítették a büntetőket:
Barreto, Barrios, Riveros, Valdez, Cardozo
Szerintem a csapat bármelyik tagja belőtte volna a helyükben, ezt bizton állíthatom! Hisz egyik labda mögé sem egy középpályás, vagy egy csatár állt oda. Hanem egy egész csapat, egy egész ország!
Folytassátok, ne kelljen még felébrednünk!!!
Vamos Paraguay!!!
