Elérkeztünk Paraguay VB szereplését bemutató sorozatunk utolsó részéhez. Ez, a befejező írás számol be a legkevesebb sikerről, mivel a csapat már a csoportküzdelmek során elvérzett. Kell-e említenem, hogy nem kis balszerencse kíséretében?
A világbajnoki csoportok sorsolása után látszott, hogy nem lesz könnyű továbblépni a B jelű kvartettből, mivel az előre leírt Trinidad és Tobago válogatottja mellett három olyan csapat foglalt helyet, amelyektől a nyolcaddöntőbe jutás elvárt volt.
Előzetesen úgy tűnt, hogy nagy valószínűséggel a csoport második játéknapján, a Svédország-Paraguay meccsen dől el a 2. hely sorsa, mivel azért az angolok csoportelsősége elég kis szorzóval kecsegtetett a bukiknál is.
A csoport első meccsén, július 10-én Paraguay az akkori lehető legerősebb középpályás sorral találta magát szemben. Beckham, Gerrard, Lampard, Joe Cole (a cseréje Hargreaves volt). A csatársorban „csak” Owen és Crouch próbált gólokat szerezni, míg a hátvédsor is legendás nevekből állt: G. Neville, R. Ferdinand, Terry, A. Cole.
Ezek után Paraguay számára még hízelgőnek is tűnhet az 0-1-es vereség, bár a játék képe alapján egyáltalán nem az!
A kvázi világválogatottal felálló szigetországiak igencsak nyögvenyelősen csikarták ki a győzelmet, ráadásul az egyetlen gólt is paraguayi játékos szerezte. David Beckham mesteri beívelése után Gamarra balszerencsés mozdulattal csúsztatott saját kapujába rögtön a 4. percben. Bár elsőre nem volt világos, hogy ki a gól szerzője, főleg azért, mert Owen és Crouch is sajátjukként ünnepelték…
A meccsen Beckham és Lampard játékán kívül a paraguayi védelmet lehetett csak kiemelni, hiszen állták a sarat a kemény támadások ellen, és még a 201 centis pálcikaember (a csatársorban játszott, és nem Owen) sem tudott igazi veszélyt jelenteni a sokkal alacsonyabb védők mellett.
Ami még a balszerencsét illeti: az volt még. A világbajnokságon a csapat első meccsének 8. percében le kellett cserélni a csapat első számú kapusát, Villart. Neki ezzel véget is ért a torna, onnantól Bobadilla állta a sarat (vagy éppen vetődött rá). Nem lehet kijelenteni, hogy emiatt nem jutott tovább a csapat a csoportból, de azért a későbbiek során, a svédek elleni meccsen lehet, hogy nem kapott volna gólt a csapat, ha az első számú hálóőr áll a kapuban.
A paraguayi csapat az angolok ellen:
Villar (Bodadilla, 8.) – Caniza, Caceres, Gamarra, Toledo (Núnez, 82.) – Bonet (Cuevas, 68.), Acuna, Paredes, Riveros – Santa Cruz, Valdez
A mindent eldöntő 2. meccsen Svédország várt a csapatra. Svédország ekkor még bombaerős csapattal bírt, elég csak Ljungberg, Mellberg, Larsson és Ibrahimovic neveit említenem. Erről a meccsről igazából csak azt érdemes megemlíteni, hogy a svédek a 89. percben szereztek egy gólt (Ljungberg által), aminek az lett az eredménye, hogy nekik megmaradt az esélyük a továbbjutásra, Paraguay pedig már biztosan kiesett.
Néhány olvasó talán elírásnak hiheti, de nem. Tényleg a 89. percben született a találat. Ismerős valahonnan? Igen, ha a kedves olvasó elolvasta az eddigi írásokat, vagy legalább a VB történetről szólóakat. Ettől is olyan magyaros ez a csapat, mert tényleg mindig egy-egy nüanszon múlik csak a siker, de a balszerencse tépi őket is -, mint ahogy bennünket is.
A meccs után volt is sírás-rívás, mivel a dél-amerikai csapat nagyra törő terveket fogalmazott meg két balszerencsésen elvesztett nyolcaddöntő után. Az egész ország csalódásként élte meg a korai búcsút.
Roque Santa Cruz, aki akkor még a Bayern csatára volt, azon sajnálkozott, hogy nem léphet majd pályára a németek ellen, és szerinte egyik meccsen sem érdemeltek vereséget, valamint a kudarc okait sem értették.
Igen ám, vereséget tényleg nem érdemeltek volna, de az igazat megvallva győzelmet sem. Mivel ahhoz gólt, gólokat kell lőni. Igen ám, drága Santa…
A paraguayi csapat az angolok ellen:
Bodadilla – Caniza, Caceres, Gamarra, Núnez – Bonet (Barreto, 81.), Acuna, Paredes, Riveros (Dos Santos, 62.) – Santa Cruz (Dante, 63.), Valdez
A csapat utolsó meccsére oldódott a közhangulat, ekkor már közel sem érezték olyan tragikusnak a helyzetet a paraguayi lakosok, és a játékosok sem. Mégis csak világbajnokságon játszik a csapat, és legalább győzelemmel lehet zárni a tornát! (Magyar emberként kiegyeznénk egy hasonló világbajnoki szerepléssel, vagy tragédiaként fognánk fel?)
Aníbal Ruiz Leites előzetesen a negyeddöntőt tűzte ki célul a csapatnak, mondván: a tapasztalt játékosok és a reményteljes titánok pompás ötvözete a válogatott, minden idők talán legjobb paraguayi csapatát láthatjuk majd Németországban.
Hát nem így lett, de most már tudjuk, 4 évvel később kijött a lépés!
A búcsúmeccsen beigazolódott a papírforma, T&T csapata Sancho 25. percbeli öngóljával hátrányba került, de Paraguay válogatottja nem nyerhet egy öngóllal, mert az szerencsés lenne – ami pedig nem nagyon szokott kijutni nekik. Így, hogy nehogy sérülés essék az univerzum rendjén, Cuevas a 86. percben biztosította be a győzelmet – és akkor így nem csak egy öngóllal nyertek.
A paraguayi csapat az angolok ellen:
Bodadilla – Caniza (Da Silva, 88.), Caceres, Gamarra – Barreto, Acuna, Paredes, Nunez – Dos Santos – Santa Cruz, Valdez (Cuevas, 66.)
Ez az a világbajnokság, amelyik paraguayi szemszögből igen csak felejthetőre sikerült, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy 4 évvel később minden Paraguay szurkoló kárpótolva lett. Erről a blogunk is beszámolt a 2010-es világbajnokság során, vagyis erről külön visszapillantó írás nem készül.
Reméljük, a 2002-es világbajnokságnál csak jobb szereplései lesznek a csapatnak!
