A papírforma nem Paraguay mellett szól. És??? Új-Zélandot, vagy Szlovákiát érdekelte ez? Vagy éppen minket az olaszok elleni nyitómeccsen? Nem!
És most feltartott kezekkel kéne kimenni a pályára? Nem!
Van-e esély egy újabb csodára? IGEN!
Először is tisztázni kell, hogy EZ a spanyol válogatott nem az a spanyol válogatott, amely két éve EB-t nyert, mint ahogy a VB címvédők sem a négy évvel ezelőtti csapatukat vonultatták fel. Még akkor sem, ha a nevek megegyeznek a mezek hátoldalán.
A spanyol válogatott játéka nem az igazi, akadozik. Ez már Svájc ellen is kiütközött, és habár győztesen távoztak Honduras és Chile elleni mérkőzéseik után, nem voltak meggyőzőek. Portugália ellen meg egyenesen elszomorodtam a játékukat látva. Az addig rendben van, hogy labdabirtoklásuk meggyőző volt, és hogy szinte végig támadtak. De hogyan? A kevésbé szakavatott szemek is rájöttek, hogy átlövésekkel lenne érdemes próbálkozni. A pályán lévőknek elég sok időre volt szükség, hogy ráébredjenek erre. A beadások erőltetése is csak akkor lenne célravezető, ha lenne olyan játékos, aki a labdákat befejeli. A középpálya gyorsasága sem az igazi, hiányzik az igazi kreativitás.
Senna két éve jól ellátta a feladatát, amivel most Busquets nem képes megbirkózni. Meglátszik a csapaton, hogy jórészt Barca és Real játékosok alkotják a csapat magját, akiket a ritka fárasztó bajnoki idény kitikkasztott.
A védelemben Puyol néha Cannavarot idézni – a mostani! -, és ez nem túl nagy bók jelenleg. Ramos erősen maga alatt teljesít, de a védelemben mégis Casillas jelenti most a gyenge pontot, rengeteg bizonytalansága van.
A csatárszekcióban csak Villa ér valamit – ok, ez a valami nagyon is sok. Minden jóérzésű spanyol szimpatizáns Torres lecseréléséért könyörgött az eddigi találkozókon, és nem valószínű, hogy éppen a negyeddöntőben talál rá a góllövő cipőjére.
A képlet viszonylag egyszerű: Villát hatástalanítani kell, valamint a védelemben egyetlen hibát sem szabad véteni. Ami a nehézséget jelentheti, az a góllövés. Amire viszont lehet építeni, azok a kontrák. Elég egyszer hibázniuk hátul a spanyoloknak, és valóra válhat a tippem: 1-0 Paraguaynak!
Kicsit racionálisabb gondolkodásmenettel van esély egy újabb 0-0-ra, amit egy újabb büntetőpárbaj követ majd. Casillas formán kívül van, a játékosok egy döntetlen után döbbenten, zavarodottan állnak oda a labda mögé. Paraguay fiai viszont újra magabiztosak lesznek!
Ilyen lehetősége nem sokszor adódik egy országnak, Paraguaynak konkrétan ez az első alkalma, hogy a négy közé verekedje magát. Ez álomszerűnek tűnik, de arra mennyi sansz volt, hogy Új-Zéland veretlen marad? És hogy Olaszország (még egy gyenge Olaszország is) kiesik a csoportkör végeztével?
A foci nem az esélyekről szól, ezért is szeretjük! Bele kell adni mindent, még erőn felül is! Meg kell szakadni, ha kell önfeláldozó mentésekkel belevetődni minden labdába, plusz tüdőket növesztve végigszántani a pályát 90 (vagy 120) percen keresztül.
Én tudom, hogy milyen egy iskolát, egy kerületet, egy várost, – sőt, egy nemzetközi ifjúsági fesztivál résztvevőjeként egy mini-világbajnokságon – egy országot is képviselni. Ilyenkor az ember arra is képes tud lenni, amire normális körülmények között nem. Most milliók várják ezt 23 vörös-fehér csíkos mezbe öltözött labdarúgótól. Ha ki is kapnak, de ezt úgy teszik, hogy mindent beleadnak a meccs folyamán, akkor igazi HŐSÖK válnak belőlük. A legújabb, híressé vált Nike reklámban CéRoninak állítanak szobrot, Cannavaronak szól a dal, és Rooney után tömegével kapják a Wayne nevet a srácok. Ez a reklám… A valóságban azonban a Lucas név lehet a sláger, Villarnak állíthatnak szobrot, és Martino mesterről írhatnak hőskölteményt. Közel vannak ehhez, sőt, már így is számíthatnak arra, hogy utcákat neveznek el róluk, és életük végéig ingyen sört ihatnak bármelyik honi kocsmában.
Jöjjön a spanyol Armada, csak ne féljetek fiúk! Bátran előre!
Talán ez az utolsó alkalom, hogy kedvenceinknek szurkolhatunk ezen a tornán, vagyis mindent bele; zúgjon a Vamos Paraguay, rekedjünk be a sok Fuerza Albirroja kiáltástól! És merjünk nagyok lenni – mi a vágyainkkal, a kivetítők és a tévékészülékek előtt ülve/állva/ugrálva, és a játékosok is a tudásukkal a világot jelentő szép zöld gyepen.
„Kedvesem, jöjj velem! Ez a harc lesz a végső.” Énekelte a Republic. Mindannyian azért szorítunk, hogy ne ez legyen a végállomás a válogatott számára, de a legjobb négy között már mindkét találkozó csak jutalomjáték – még ha elég komoly is a tét. És ha nem is lehetünk ott Dél-Afrikában, mindannyian tartsunk a csapattal, szurkoljuk ki a csodát!
Fueeerzaaa Paraguaaaaay!!!!!
(mi is nagyon várjuk a mérkőzést, de leghamarabb csak hétfőn tudunk értékelni, szomorkodni, vagy ünnepelni - addig is kitartást srácok!)
