Paraguay együttesének a dél-amerikai CONMEBOL zónából a már megszokott és jól bevált rendszer szerint kellett kivívnia az afrikai szereplés jogát.
A tíz dél-amerikai ország oda-visszavágós, körmérkőzéses formában mérkőzött meg egymással 2007 októbere és 2009 októbere között, hogy eldöntsék a 4 és fél hely sorsát. Az első négy csapat automatikusan kvalifikálta magát Dél-Afrikába, míg az 5. helyen végzett ország egy oda-visszavágós interkontinentális pótselejtezőn vívhatta (és vívta is ki) a részvételt a CONCACAF zóna 4. helyen végző csapatával szemben. (Ennek keretében Uruguay szoros párharcot követően kerekedett felül Costa Ricán.)
Paraguay nemzeti tizenegye a saját zónájából Brazília után másodikként – 2009. szeptember 9.-én - harcolta ki a világbajnoki szereplés jogát.
Az együttes az első meccsén ugyan még egy gólnélküli döntetlennel kezdte a sorozatot (Peru ellen, idegenben), de a második meccsükön már lendületet vettek Uruguay ellen (1-0), ami Ecuador ellen folytatódott (5-1). Ezt követte 2 parádés győzelem, melyek során Chilét idegenben verték 0-3-ra, majd otthon úgy verték 2-0-ra Brazíliát, hogy a gárda Veron (a paraguayi Veron) kiállítását követően a 47. perctől emberhátrányban játszott.
A további mérkőzések felsorolását most terjedelmi okokból kihagynám, de egy mérkőzés kiemelését még lényegesnek tartom. A 16. fordulóban a Messivel és Agüeroval felálló Argentína válogatottját múlták felül hazai pályán 1-0-ra. Érdekességként említem meg, hogy ezen a meccsen Argentína együtteséből az 53. percben Veron ki lett állítva. (Úgy néz ki, ez a név vonzza a piros lapot, nemzetiségtől függetlenül.)
A selejtezősorozat végén a „vörösfehérek” 10 győzelem és 3 döntetlen mellett 5 vereséggel a tabella 3. helyén végeztek. A 16 kapott gól a 2. legkevesebb ebben az összehasonlításban, ami mutatja, hogy rendkívül hatékony védelemmel rendelkeznek.
Emellett a 24 rúgott góljuk azt jelenti, hogy +8-as gólkülönbséggel zártak, és ez holtversenyben a 3. legjobb.
Legeredményesebb játékosuk Salvador Cabanas volt 6 góllal, őt követte az 5 gólos Nelson Haedo Valdez, valamint Roque Santa Cruz és Cristian Riveros 3-3 góllal. A többi gólon 4 további játékos osztozott.
A legtöbb időt pályán töltő játékos a kapus, Justo Villar volt, 17 meccsel és 1530 perccel. Rajta kívül 3 játékos büszkélkedhet 17 pályára lépéssel – a lehetséges 18-ból. Ők Paulo Da Silva, Nelson Valdez és Cristian Riveros.
A 18 meccs alatt 34 játékosnak szavazott bizalmat a szövetségi kapitány, ami európai szemmel soknak nevezhető, de összehasonlítva a többi dél-amerikai ország együttesénél kipróbált játékosmennyiséggel ez egyáltalán nem kirívó. A jó öreg kokainbáró Maradona nem kevesebb, mint 50 játékost próbált ki a tétmérkőzések során! (Minden mérkőzést beleszámítva pedig már 100 fölöttivé duzzadt ez a szám.)
Különösen akkor nevezhető stabilnak a keret, ha figyelembe vesszük, hogy 11 játékos csak 90, vagy annál kevesebb percet töltött a pályán. Fontosnak tartom kiemelni, hogy van 12 játékos, akik legalább 10 mérkőzésen futottak ki a gyepre, így a „mag” adott, akiket számos kiegészítő ember segíthet ki bármelyik mérkőzésen.
