Lucas Barrios, aki eddigi Paraguay színeiben három válogatott mérkőzésén három gólt szerzett, Argentínában jött a világra.
Mivel Argentínában esélye sem lenne a válogatottságra, így Paraguayt választotta új hazájának, legalábbis ami a nemzeti szereplést illeti. Ez a választás tényleg csak a válogatott mérkőzésekre vonatkozik, hiszen a csatárklasszis Németországban él, és ontja a gólokat a Borussia Dortmund színeiben.

A választás nem is olyan meglepő, hisz nem kell sokáig visszamenni az időben, hogy guaraní gyökereket találjunk Barrios családfájában, ugyanis az édesanyja paraguayi származású. Ez nagyban megkönnyítette az állampolgársági kérelmet. A másik fontos tényező, ami a honosítást segítette, az Cabanas sajnálatos kiválása volt a csapatból. 2010 márciusában már paraguayi állampolgár lett, ennek köszönhetően 2010 májusában már pályára is léphetett új hazája színeiben. Debütálása Írország ellen volt, amely találkozón ugyan gólt szerzett, de ez is csak a szépítéshez volt elég – az írek 2-1-es győzelmet arattak.
Érdemes megemlíteni, hogy ez a választás azzal járt, hogy le kellett mondania argentin állampolgárságáról, mivel ott nem ismerik el a kettős állampolgárságot.

A támadó a Bild am Sonntag című német lapnak elmondta, hogy nem haragszik Maradonára, amiért nem adott neki lehetőséget. De – egyes véleményekkel ellentétben – árulónak sem érzi magát!
Én mindenesetre furcsának tartom, hogy annak tudatában sem léphetett pályára argentin színekben, hogy DunDiego száznál is több játékost kipróbált. Persze, értem én, hogy a Messi, Higuain, Tevez, Agüero, Milito (és még sorolhatnánk pár nevet Saviolától Lavezziig) nevek mögött nem kapott esélyt komoly meccsen, de nézzük csak kik kaptak sanszot az utóbbi időben az Albicelesténél a csatársorban: Franco Zara, Juan Pablo Pereyra, Mauro Boselli, Gabriel Hauche, Eduardo Salvio, Jonathan Cristaldo - a teljesség igénye nélkül. Szerintem nem csak nekem csengenek ismeretlenül ezek a nevek. (Az ismertebb, de tehetségtelen Palermot is itt kell megemlítenem, mert őt sem tartom méltónak még egy argentin mezre sem.)
A Dortumund fenoménja, aki a Budesligában a góllövőlista harmadik helyén végzett, ezek szerint e kutyaütők mögött van számon tartva Maradonánál. (Aki szerintem csak azért ment el kapitánykodni, mert így legálisan lehet mindig fehér csíkok mellett.)

Visszatérve Barrios nyilatkozatához: Kijelentette, hogy büszke arra, hogy paraguayi lehet, és ezért az Asunciónban született édesanyjának tartozik köszönettel. Ugyanakkor megemlítette, hogy a múlt nem eltörölhető, így továbbra is argentinnak is vallja magát. Továbbá örömét fejezte ki az iránt, hogy az Albirroja válogatottjának tagja lehet – véleménye szerint nincs ennél csodálatosabb dolog a Földön. Úgy érzi, édesanyján kívül hálával tartozik mindenkinek, aki támogatta őt – ezt nem győzi elégszer kihangsúlyozni.
A világbajnoki szereplésre kitérve azt is megosztotta az olvasókkal, hogy úgy gondolja, Paraguay lehet a Világbajnokság nagy meglepetése. Szerinte remek csapatuk van, kiváló támadóegységgel.

Végezetül a csoportellenfelekről kérdezve az olaszokat emelte ki:
„Az olaszok a világbajnokok és egy jó csapattal rendelkeznek. Az a válogatott, amely minden nagy tornán jól teljesít, és tisztelem is őket, de ha a pályán vagy, a tisztelet hirtelen eltűnik.”