Nyakunkon a nyár, ami az iskolásoknak öröm, dolgozóknak viszont inkább átok. Ahol nincs valami jó hűtés, ott innentől kezdve megváltással várják a szabadság hetét (amikor nem bent, hanem kint rohadunk valahol), illetve mindenhogy próbálják túlélni a nap legmelegebb szakaszait. Ezt enyhíti a foci VB, amivel még a forróság is abszolút kibírható. Főleg ha este van a meccs. Szúnyogok, kivetítő, sör, vagy kocsma, vagy otthon, vagy legyél akárhol (vagy nézd az indexen élőben pl:D). Mert itten végre foci lesz, a legjobbak küzdenek meg egymással és minden, ami mögötte van - ősi ellentétek, háborúk, szomszédos országok utálata és szeretete. Mindenekelőtt presztízs. Mert milliók szeme láttára nyerni a legnagyobb dicsőség. Persze minden sportban az, de a foci mégis a legnépszerűbb sport a világon, a legtöbben játsszák, játszották, szurkolnak, de ha más nem, négyévente még a legelvakultabb fociellenesek is belenéznek egy-egy mérkőzésbe - ha más nem, hát belefutnak véletlenül. Mert ezt kikerülni nehéz. Menj úgy kocsmába a következő hónapban, hogy ne valamelyik mérkőzést adják, plusz reklámok, hírek, újságok, és emberek százai szólnak majd a fociról. Ez a VB-láz.

Egyelőre még csak hőemelkedés van kis országunkban, de úgy gondolom, hogy ez a VB-előtt még normális. Ha kijutnánk egyszer, persze lenne itt reménykedés, hurrá-hangulat és a szokásos "úgyiskiesünkegyből" pesszimista felhangok. De az biztos, hogy a a várakozás nagyobb lenne. Így egyelőre csak melegítünk ma Dél-Afrikával, Mexikóval, Uruguay-jal és Franciaországgal, de biztos vagyok benne, hogy férfiak ezrei táblázták be maguknak a legfontosabb meccseket: egy jó angol, spanyol, vagy brazil rangadó - és persze Paraguay! - időpontja szent és sérthetetlen. Nyilván lesz, aki minden mérkőzést meg akar nézni, és lesz, aki csak a legfontosabbakat, mert azért valljuk be: egy hónapon keresztül gyakorlatilag minden délutánunk és esténk "elúszik", amin eddig mást csináltunk: nincs bevásárlás, nincs egész napos strand hétvégén, nincs munka utáni levezető edzés, vagy épp közös foci. Persze barátokat, barátnőket nem szabad elhanyagolni, ajánlom a hétvége délelőttöket (a családi ebéd, fűnyírás és egyéb teendők mellett), illetve a meccsek közötti rövid időt. Na jó, kevésbé fanatikusok kinézhetnek maguknak egy Japán-Dánia meccset valami romantikus filmnézésre, de azért ne vigyétek túlzásba!

Hamarosan útjára indul a labda, és egy kis időre mi is megbolondolunk. Hiába mondják majd, hogy a labda nem volt bent, én tudom, hogy igen. A játékos lesen állt, a franciák csaltak, a japánok öngúlt rúgnak, Maradona hülye, olaszok nem is bunkerfocit játszanak, Paraguay megnyeri a VB-t (én tudom, én tudom!), a kommentátor megint baromságokat beszél, hogy cserélt ez az edző, normális? Kurva vuvuzela! Ezt is kihagyta az a tehetségtelen állat! Barrios lő, góóóóóól!

Aztán pedig valaki nyer, ők boldogok, a többiek pedig vagy elfogadják, vagy nem. Nekünk pedig folytatódik a forróság, és 1-1 sör mellett visszaidézzük a legjobb meccseket. Talán blogot is írunk róla, ki tudja. Ez az egy hónap a miénk lesz srácok (és persze lányok!), mindenkinek jó szurkolást, többieknek kitartást hozzánk. 1 hónapig felejtsetek el. Anyu, egy ideig ne várj ebédre!