- Na, jössz vasárnap meccset nézni?
- Ki játszik? Anglia?
- Nem, az ma van. Paraguay meccs lesz. A hétfői is tetszett neked.
- Jó, az egész pofás csata volt. De jó lenne már valami támadófocit is látni.
- Most egészen biztos megkapod! Gyengébb csapat jön, végre megmutatjuk, hogyan játszanak Dél-Amerikában.
- Hát nem is tudom...
- Első meccsükön Új-Zéland ellen ikszeltek.
- Az komoly! Akkor kitömitek őket, meg se kell nézni...
- Na gyere, szurkolj Paraguay-nak!
- Már megint kezded?
- Azért hétfőn te sem tudtál végig ülve maradni.
- Áá, csak hideg volt!
- És amikor gólt lőttünk?
- Tudod, nem szeretem az olaszokat!
- És a szlovákokat?
- Mi? Velük játszik Paraguay? Miért nem ezzel kezdted? Akkor ott leszek!
- Hogyhogy?
- ÁÁÁ, tudod, szomszéd vár...Rossz nézni, hogy egy középszerű állam ki tud jutni és mi, akiknek azért voltak nagy játékosai, meg kurva régóta építkezünk és fogadkozunk, és mégis semmi.
- Értem. Szóval az irigység!
- Naná. És nincs is szebb mint piros-fehér csíkos mezben legyőzni a tótokat!
- Netán Új-Zélandot sem szereted? Mert lesz még egy meccs majd...
- Most ne ezzel foglalkozzunk! Kik lesznek a csatárok? Barrios, Santa Cruz? Középen jöhetne akár Ortigoza, bár a Torres gyerek is jól nyomta. Remélem Villar elszámolt a lelkiismeretével, mert nem kaphatunk gólt a szlovákoktól!

Kezdetben csak valaki ellen szurkolnak. Aztán kiderül, hogy nem is rossz választás Paraguay, de még félnek bevallani. Titkon szeretik, ismerkednek a történelmükkel, szemezgetik a játékoskeretet. Egyre jobban megkedvelik, mert szerethető, igazi csupaszív focit játszanak. Nincs sztár, nincs egyéniség. Aztán örök kedvenc lesz, figyelik a Copán, figyelik a selejtezőkben is, míg végül jönnek a VB-k és az egyik kedvenc csapatuk lesz. Vagy A CSAPATUK.

Nem tudom kedves olvasó, hogy te épp hol tartasz ebben a folyamatban, de itt az idő szintet lépni: Június  20, 13:30.
Szlovákia - Paraguay.

Mindegy, hogy miért, de szurkolj Paraguay-nak!