A CSAPAT ott van a legjobb tizenhat között, ahol Japánnal kell megküzdeni a továbbjutásért. Ellenük az eddigieknél hatékonyabban kell játszani, mert el kell ismerni, a válogatott az eddigi három meccsen egyszer sem hozta ki magából a maximumot. Ez persze azért volt, mert az eddigi ellenfelek nem kényszerítették rá erre a csapatot. Japán ellen azonban már nem lehet hibázni, főleg a csatároknak kell pontosabbnak lenniük a befejezéseknél.
Martino mester is már előretekint, ezért nem a csoportgyőzelmet ünnepelte, hanem kritikus hangnemben bírálta a csapatot – hozzá kell tenni, jogosan.
„Nagyon rosszul játszottunk az első félidőben, a másodikban már jobbak voltunk. Elégedett vagyok azzal, hogy továbbjutottunk, de nem azzal, ahogy játszottunk. Nagyon sok problémánk volt ezen a mérkőzésen, amit nem vártunk a találkozótól, és különösen igaz ez a támadásainkra” – nyilatkozta az argentin szövetségi kapitány.
Ilyen egy igazi szakember! Amíg a szurkolókat megrészegíti a siker, ő már előretekint.
Alapvetően bevált a 4-3-3-as felállás, sok helyzet adódott így a csatárok – és a támadásokhoz fellépő középpályások és védők – előtt.
A legnagyobb problémát az általunk annyira futtatott támadószekció hatékonysága jelenti jelen pillanatban. Előzetesen senki sem hitte volna, hogy a portugál bajnokság gólkirálya, a Bundesliga harmadik leggólerősebb csatára, a másik dortmundi csatárfenomén és a válogatott legnagyobb sztárja, Santa Cruz is csak helyzetekig jusson, és a csoportkör után nulla gól álljon mindegyikük neve mellett.
Van még pár nap a probléma orvoslására, de leginkább a fejekben kéne valamit helyre tenni. Mint láthattuk, mindegyikük remek képességekkel rendelkezik. Barrios pedig a VB-t megelőző 3 meccs mindegyikén betalált, vagyis nála a formánkívüliséget sem lehet okként említeni.
Cardozo és Santa Cruz esetében jobban szemet szúr a gond. Láthattuk, mindketten a szokásosnál jobban féltik a lábukat, ami a közelmúltbeli sérüléseikkel magyarázható. De könyörgöm! Egy világbajnokságon törjenek a csontok, fröcsögjön a vér, ha a csapat érdeke ezt kívánja! Nem az ellenfélé, nem vagyok én László Csaba. Én a saját oldalról közelítettem meg a dolgokat az előző kijelentésemnél. Az én felfogásom szerint csak így érdekes kimenni egy minden mérkőzésre a világbajnokság során. Itt nem a fizetésért kell pályára lépni, nem is az egyéni sikerekért. Itt nem is egy csapatról van szó, ezeken a találkozókon egy országért (sőt néha többért) kell küzdeni!
Amennyiben ezt tudatosítva lesz az említett játékosoknál, szerintem biztos szereznek még gólt Dél-Afrikában. Habár Cardozo helye szerintem a padon lenne a kezdéskor, mivel láthattuk kitűnt, hogy az alkalmazott játékrendszerben Barrios jobban beleillik a képbe. Valdez helye megkérdőjelezhetetlen az eddigiek alapján, és a maradék egy helyre talán Santa Cruz jobban stimmel az eddigiek alapján.
Azt is láthattuk, hogy a kapitány eddig sem habozott lekapni a pályáról azokat a támadókat, akik nem hozták azt, ami elvárható lett volna tőlük. Sőt, legutóbb Új-Zéland ellen az ifjú Benítezt is bedobta, mintegy jelezvén, a négy elismertebb csatárklasszis helye még annyira sem biztos, mint amennyire azt hinnék. Aki nem teljesít, egyből a kispadon találhatja magát!
Továbbá az sem kizárt, hogy a mester visszatér a stabilabb 4-4-2-höz, de ezt még nem tudni. Szerintem most is éppen ezen agyal a kapitány.
A problémák ismertek, a megoldásnak is jönnie kell. Az ünneplésnek még nem jött el az ideje, de ha mindenki teszi a dolgát, az sem várat magára. Vagyis dehogynem! Reméljük még minél több ideig várat magára az önfeledt pezsgőzés (sörözés, borozás), mert ez azt jelentené, sokkal magasabbra jutott el a csapat, mint valaha.
Megemlíteném érdekességnek, hogy az eddigi három dél-amerikai csapat mind továbbjutott, ráadásul mindegyikük csoportelsőként. Brazília lehet a negyedik, aki csatlakozhat ehhez a trióhoz, viszont Chile továbbjutása már kétséges, de koránt sem lehetetlen.