24 óra múlva hatalmas siker kapujában fogunk állni. Sőt, már a kilincset markolásszuk majd a kezünkben, hiszen ekkora esélyünk talán soha sem volt arra, hogy bejussunk a világ legjobb nyolc csapata közé. Kedden azonban a Japánok következnek, akik azért valljuk be: verhetőek. Őszintén szólva mindkét válogatottnak nagyjából ugyanannyi esélye van a továbbjutásra, a dél-amerikaiaknak talán valamivel több. Reménykedünk, hiszen ez a nemzet abszolút megérdemelné ezt a történelmi sikert. Még akkor is, ha utána esetleg egy nagyobb zakóval távoznánk (amit azért kétlek) - ezt az eredményt ugyanis már senki nem venné el az Albirrojától.
Amióta elindult a blog, sokan kérdezték, hogy mi ez a nagy Paraguay-imádat? Hogy miért éppen ők? Leírtuk, elmagyaráztuk, de akkor sem értik meg. Miért éppen Németország? Miért Argentína? Előbbire sokan mondják, hogy hát azért kérem, mert európai, így tartsunk össze, szeressük őket. Igen, ez alapján azért jó pár országnak lehet drukkolni. Például a szerbeknek, akik 97-ben nagyon csúnyán megvertek minket azon a bizonyos pótselejtezőn. Hülye vagy - mondják, hiszen egy eredmény nem sokat számít, meg egyébként is, miért érzelmi alapon döntesz ilyen kérdésben? Hát hogyan tegyem? A foci érzelem nélkül csak egy béna sport - rugdossák a labdát huszonketten, meg futnak össze-vissza. A szenvedély az, amiatt annyian leülünk nézni a mérkőzéseket (és ami miatt annyira imádom űzni is). Ha két, abszolút érdektelen csapat játszik, akkor is szurkolunk picit valakinek, vagy ha nem, akkor egy idő után - legalábbis nekem - unalmassá válik az, ami a pályán történik. Letesszük hát valakik mellett a voksunkat, és azt bizony nem ésszel döntjük el.
Láttam Chilavertet, láttam 98-ban ezt a válogatottat, láttam 2002-ben a menetelést. Egy pedig időben nem szerettem az argentinokat, és örültem ha Paraguay megveri őket a Copán (meg mindenki más is). Imádtam a brazil válogatottat, mikor olyan igazi, nagy focit játszottak. Most ezt nem igazán érzem rajtuk. Mégis kinek szurkoljak akkor? Itt van még Spanyolország, Portugália például Európából (a kiesetteket most nem említem), de az igazat megvallva nem nagyon fogott meg bennük semmi. Mert elég egy nagy jelenet, egy jól sikerült mérkőzés, vagy egy nagyszerű játékos: az érzelmi kötődés kialakul - onnan nincs menekvés.
Nem vagyok paraguay-i. Mégis néha úgy érzem, hogy ez a csapat az enyém is. Persze elsősorban a magyaroknak szurkolok (illetve egy klubcsapatnak itthon, de nem árulom el;) ), azonban a VB-n Paraguay az első számú favoritom. És utána is a Copa America-n, vagy a dél-amerikai selejzetősorozatban is nekik fogok drukkolni. Pedig nem jártam ott soha, valószínűleg nem is fogok. Nem ismerek senkit, és semmit, ami paraguay-i. Csak ez a csapat, ez baromi szimpatikus nekem. 1998 óta.
Engedjétek meg tehát nekem, hogy teljes szívemből szurkoljak ennek a válogatottnak, hogy sikerüljön a történelmi siker. Ha legyőzzük Japánt, nagyon boldog leszek.
Talán nem annyira, mint ha mi, magyarok lennénk a nyolc között.
De azért cseszett jó érzés lesz.
