Martino szavaival mutatjuk be a kis dél-amerikai ország hangulatát.

"Nagyon nehéz olyan meccseken részt venni, mint amilyen ez volt: hosszabbítás, tizenegyespárbaj, miközben mindenki tudja, hogy nem fair így eldönteni egy mérkőzést, mégis ez a módja."

De valakinek nyernie kell.

Paraguay pedig most először jutott be a legjobb nyolc közé. Hatalmas, történelmi siker, ám a jelzők maximum ennek a ténynek járnak. A meccs ugyanis pocsék volt, sőt, talán a legrosszabb a VB-n.

"Talán nem olyan meccs volt, amit amit az emberek látni akartak, azonban se a győztesnek, se a vesztesnek nincs szégyenkezni valója. Óriási feszültség és félelem érződött a mérkőzés közben"

Igaza van a Mesternek. Láttuk az arcán is, küszködött az idegeivel. Megint nem igazán ment a játékosoknak, görcsösen akarták a sikert. Meg kell, hogy mondjam, nem a taktikával volt a baj. Paraguay menni akart előre, három támadóval nyomtunk végig, Ortigozának köszönhetően most gyakrabban jutottak el hozzájuk a labdák. Egész egyszerűen egyetlen probléma volt: minden második passz pontatlan lett. Ha fel is értünk a kapuig, akkor elveszítettük hamar, ez pedig óvatosságra intette a védőket, akik alig-alig zárkóztak fel a támadásokhoz. Ennél szomorúbb azonban, hogy a középpályások is inkább a felezőnél várták a Japán rohamokat, holott még nálunk volt a labda. Igaz, nem sokáig...Az ellenfél pedig ugyanúgy mindig rosszul passzolt, tehát egyre inkább csak szenvedés, és labda nélküli küzdelemről szólt a mérkőzés.

Néha rossz volt nézni, mennyit hibáznak.

"A szív diadala volt ez, nem a játéké. Néha elég a szív a sikerhez, de kétségtelen, hogy alapvetően inkább a játék a fontos. Nagyon szoros meccset játszottunk Japánnal, de egy fokkal jobbak voltunk, és a tizenegyeseknél nekünk kedvezett a szerencse"

Akartak, nagyon is. A tét hatalmas volt, az elvárás a VB előtt egyértelműen a történelmi siker áttörése volt. Féltek, nem mertek kockáztatni, néha csak ívelgettek előre ész nélkül.

"Láttam a játékosokon mekkora erőfeszítést tettek a győzelemért. Nagyon szoros meccs volt, de természetesen ünnepeljük a tényt: Negyeddöntős a csapat!"

Martino örül, azonban helyén tudja kezelni a sikert. Kiemelte, hogy Japán azért közel sem volt olyan erős ellenfél, mint Németország, vagy korábban a franciák. Tulajdonképpen igazi erős, nagy csapattal csak most fognak találkozni. Hogy mit várunk az Albirrojától? Tét nélküli, felszabadult, jó focit. Remek a védelem, az most is látszott, Barriosban pedig nagyon benne van még a gól, reméljük összejön neki. Eddig minden a terveink szerint halad, még nyerhetjük a VB-t. Ha pedig nem sikerül, és kiesünk?
Felemelt fejjel távozunk, hiszen megtettük, amit megkövetelt Paraguay.
És ünnepel majd az egész ország! Ahogy most is teszik folyamatosan. Ha minden igaz a meccs után hatalmas fieszta volt Asunción utcáin, Martino aznap még így nyilatkozott:

"Természetesen ma nagy party lesz este, együtt ünnepelünk Paraguay többi részével, az otthoniakkal. El tudom képzelni mekkora boldogság van ott, és természetesen hagyom a fiúkat is, élvezzék a sikert."

Ezt a meccset pedig felejtsük el (szerintem már sikerült), készüljünk a spanyolok ellen!
Talán kiünnepeltétek már magatokat, így kezdődhet a lázas készülődés...
Uraim, nekünk már nincs vesztenivalónk!

(Szolgálati közlemény: A Paraguay-blog két lelkes írója éppen nyaral, és remekül érzik magukat. Hűs sörök, korlátozott internet-elérés, napfény, sunshine, pihenés. Itt olyan a hangulat, mint Paraguay-ban:)) Hamarosan leszünk újra 100%-ban. Addig is ne feledjétek: VAMOS PARAGUAY! Nyugodtan kommenteljetek, olvasni fogjuk, és természetesen nagyon-nagyon szurkolunk itt is a fiúknak. Ha visszajövünk lesz meglepi is, addig pedig nélkülünk is tudjátok, hol a szívetek:). Fuerza Albirroja!)