Szemezgetve az internetes fogadóirodák honlapjairól, összeszedtem néhány ajánlatot, amelyek Paraguay esélyeit tükrözik viszonylag reálisan.
A legfontosabbal kezdeném: valószínűleg nem ez a csapat emelheti majd magasba a győztesnek járó trófeát július 11-én.
A tobet 50-szeres, a betathome 70-szeres, a többi általam meglátogatott fogadásokkal foglalkozó portál egyaránt kereken 81-szeres pénzt fizetne, ha a világranglista 31. helyén álló alakulat lenne a végső győztes.
Eddig 2 mérkőzést játszott az albirroja, és további kettőt terveznek a Világbajnokság kezdetéig.
Az első mérkőzést május 15-én rendezték Svájcban, az ellenfél a tornára is kijutott Észak-Korea volt.
Paraguay együttesének a dél-amerikai CONMEBOL zónából a már megszokott és jól bevált rendszer szerint kellett kivívnia az afrikai szereplés jogát.
A tíz dél-amerikai ország oda-visszavágós, körmérkőzéses formában mérkőzött meg egymással 2007 októbere és 2009 októbere között, hogy eldöntsék a 4 és fél hely sorsát. Az első négy csapat automatikusan kvalifikálta magát Dél-Afrikába, míg az 5. helyen végzett ország egy oda-visszavágós interkontinentális pótselejtezőn vívhatta (és vívta is ki) a részvételt a CONCACAF zóna 4. helyen végző csapatával szemben. (Ennek keretében Uruguay szoros párharcot követően kerekedett felül Costa Ricán.)
Nézzük csak, hogy kik ellen kell kivívni a továbbjutást az acélosnak nehezen nevezhető kvartettből.
Szintúgy, mint pyronak, nekem is a ’98-as franciaországi világbajnokság volt az első, amit végigkövettem a TV-ben. Ez meghatározó emlék lett nekem, és mindezidáig ezt tartom a legjobb seregszemlének, amit életem során láttam – beleértve az EB-ket is.
És mi határozza meg, hogy az ember kinek szurkol? Kissrácként egy szép mez, egy-két komment a televízióban, néhány jól megírt cikk figyelemfelhívása, esetleg családi ráhatás (pl. a családom egyetlen férfitagja ki nem állhatja a németeket, így ez rám is átragadt).
Esetemben meghatározó, hogy melyik csapattal tudok azonosulni. A mindent túlcifrázó labdazsonglőr brazilokkal, argentinokkal? A franciákkal, akik nem is franciák? Vagy egy olyan csapattal, akik cél nélkül érkeznek egy versenyre, és pont nélkül esnek ki – pl. az ázsiai csapatok általában.
A történet régen kezdődött, az általános iskola rövid 15 perces szüneteiben, illetve utána a "grundon" (vagy ahogy hívtuk: a Diószegin). Legalábbis nálam, a szerzőtársam azt hiszem más utat járt be.
98-ban a franciaországi VB volt az első alkalom, ahol igazán jó futballszurkolóként az összes csapat összes játékosát kívülről fújtam, hogy a torna előtti időkben illetve alatta a focimeccseinken le tudjuk játszani az elkövetkezendő csatákat (egy-egy számunkra sajnálatos vereség feldolgozásakor is néha). Akkoriban persze mindenki a Ronaldo-val felálló Brazíliában akart játszani, esetleg a Del Piero féle olasz válogatottban. Néha azonban a nagycsapat egy kisebb, senki által úgy igazán nem kedvelt csapattal került össze. Lehet a magyaros kisebbségérzetem (valljuk be ezek a "kiscsapatok" is hiába voltak lesajnáltak, de MÉGISCSAK OTT VOLTAK A VB-n, mi meg nem...) miatt a gyengébb alakulatot szerettem képviselni, a többiek pedig részben ugyanezért, részben poénból. Mert azért Zamorano, Salas páros nagyokat alkothatott (Chile), de egy Del Piero - Vieri kettős mellett kevesen szimpatizáltak velük.
