Paraguay

Az előző poszt kevésbé volt kedvemre való, és hogy helyreállítsuk az egyensúlyt, kaptok egy újabb válogatást a kedves szurkolóinkról. Remélem ezt is örömmel fogadjátok majd. A végén pedig egy kakukktojás, de jelzésértékű, hogy tényleg mennyien szurkolnak Paraguaynak. Ha Isten (és a sunák) velünk, ki ellenünk?

A hölgyeknek és férfiolvasóink egy részének szeretnénk kedveskedni pár képpel.  Láthatja mindenki, ez az oldal nem csak a férfiaknak szól. Azt a képes „beszámolóinkkal” is bizonyítottuk már (és még fogjuk is bizonyítani), hogy az Albirroja nem szenved hiányt női szurkolókból sem.

Mint tudjuk, két ember (csapat) között a legrövidebb út a mosoly. Ennek szellemiségében nézzünk pár viccet a csoportellenfeleinkről. Remélem, tudják, hogy rajtuk velük együtt nevetünk.

Összeszedtem néhány érdekességet, amik főleg az Albirroja történelmét érintik, de a hölgyekre is gondolva szó esik egy kis színjelentés-elemzésről is.

Már jelentkeztünk egy kisebb válogatással, amiben bemutattuk, hogy kik - és hogyan - szurkolnak Dél-Amerika aranylábúinak.

Ezennel egy újabb gyöngyszemet szeretnék megosztani Veletek:

A tegnapi nap olyan e-mailt kaptam, amit meg kell osztanom veletek. Az ország legnagyobb Paraguay szurkolója írt nekünk, aki a 2006-os Világbajnokságot a guaraník között utazta végig. Élményeit a Magyar Narancsban publikálta, érdemes elolvasni.
Most pedig vérbeli Albirroja szurkolóként leírta nekünk, hogy miért NE másnak szurkolj. Én csak annyit tudok mondani, hogy VAMOS Paraguay, és örülök, ha vagyunk még akik Paraguay nemzeti csapatáért szorítanak (szolgálati közlemény: IDE lehet küldeni érdekes dolgokat, persze nem ígérünk semmit:) ). És most jöjjön a levél:

A védelem stabil, a csatárposztért pedig dél-amerikai szinten klasszisok harcolnak egymással. A középpálya azonban amolyan sötét lónak számít, hiszen nem található igazán kiemelkedő képességű játékos, mint amilyen a 97 válogatottságig jutó Roberto Acuna volt. A zseniális irányító nálam tagja paraguay-i örökválogatottnak is, talán még 38 évesen is helye lenne a nemzeti tizenegyben. Martino mester hivatalosan hat középpályást nevezett, ám a védelemből elsősorban Bonet és Torres is bármikor játékra jelentkezhet ebben a csapatrészben. Egyedül Riveros kihagyhatatlan: 27 évesen 48 válogatott mérközést játszott, amiből 17-et a mostani kvalifikáció során (jegyezzük meg: 18-ból!!!). A tehetséges játékost májusban igazolta le a Sunderland (eddig csak hazájában és Mexikóban játszott), tehát ősztől az angol bajnokságban figyelhetjük a középpálya pillérjét.

Rajta kívül minden bizonnyal Santana és Vera fog kezdeni, utóbbi a görögögnek lőtt - szerencsés - góljával talán közelebb került ahhoz, hogy kifusson az olaszok ellen. Hogy ki a lesz a negyedik, sőt, lesz-e egyáltalán, azt szerintem Martino sem tudja még. A harc azonban óriási, könnyen lehet, hogy Barreto és V. Caceres is befuthat, akár az eddigiek helyett. Egyedül talán Ortigozának van kevés esélye a játékra a dél-afrikai világbajnokságon (a selejtezőben nem is játszott, öt fellépést számlál eddig a válogatottban).

Nézzük azonban őket szépen, sorban!

Paraguay utolsó felkészülési mérkőzésén 2-0-ra verte a szintén VB résztvevő görögöket. A mérkőzést a rehaklesz blog szerkesztőjével követtük nyomon. Azt ő is beismerte, hogy ezen a meccsen nem érdemeltek győzelmet, bár nem feltétlenül a dél-amerikai henger miatt. Egész egyszerűen a görögök gyászosan játszottak.

Az első félidőben például valószínűleg az otthoni gazdasági híreket figyelték, vagy csak utálnak esőben játszani, de a 9. percben nem  kicsit lemaradtak a paraguay-i támadásról. Santa Cruz kapott labdát tisztán, bevitte a 16-oson belülre, majd átemelte a kapus felett. Igaz, lövése nem volt tökéletes, de a kapufáról kipattanó labdát Barrios és Vera megszelidítette (nagy nehezen), és utóbbi végül sikeresen be is passzolta. A görögök kicsit túlfutottak, érdemes megnézni a kapu mögött (ki tudja mit) reklamáló védőt (plusz ketten voltak a kapuban is).

Volt egyszer egy csodavédelem, melyet a világ akármelyik válogatottja elfogadott volna (kapussal együtt): Arce, C. Ayala, Gamarra, Sarabia. Tudja mindenki fejből, kötelező tananyag volt 1998-ban. 61, 85, 110, 47, ennyi meccset játszottak a válogatottban. Ezzel szemben a mostani várható kezdő hátsó alakzat 28 (Verón), 62 (Cáceres), 70 (Da Silva), 96 (Caniza) mérkőzésszámmal rendelkezik, tehát ők sem számítanak kezdőnek. Az átlagéletkor is 30 felett van, hiszen az említett kvartettből a 35 éves Canizán kívül a többiek éppen most lépték át a harmadik X-et.

Ha az a csapat 4 meccsen 2 gólt kapott (Nigéria ellen, illetve franciák aranygólja...), ráadásul a bolgárok és spanyolok ellen Chilavert lehúzta a rolót, akkor mit várhatunk ettől a második generációtól? Ha nem is lesznek akkora legendák, mint Gamarráék, azért Caniza (aki akkor is ott volt és negyedik VB-jére készül) és a többiek szerintem könnyedén kihúzzák gól nélkül Új-Zéland és Szlovákia ellen, az olaszok néha impotens támadójátékát figyelembe véve pedig akár nullázhatunk is az egyenes kiesésig. Persze a fal nem csak belőlük áll, sőt, akárki odaférhet még a kezdőbe. Lássuk a jelölteket!

A világhírű paraguayi védekezésnek fontos szereplője a mindenkori kapus is. Ugyan már nem Chilavert áll a kapuban, de azért az utódai sem hoznak szégyent az emlékére.

Ezen a poszton Justo Villar helye megkérdőjelezhetetlen, a selejtezők során is ő töltötte a legtöbb időt a pályán, a lehetséges 18 meccsből 17-en pályára lépett – és végig is védte azokat.